 |
|
 |
|
"Engem
is mindig az emberek hálátlansága döbbent meg.
Egyszerűen képtelen voltam nem időben hazaérni sétára,
etetésre, elképzeltem, hogy topognak az ajtóban, hogy
keszülődnek, mennyire várják. Csak egy pillanatra kell
az embernek a kutyája fejével gondolkodni. Nem tudom,
hogy lehet ezen átlépni. Tényleg nem mérem fel ésszel,
nem is tudom, hogy mi kell hiányozzon valakiből ehhez.
Empátia talán? A szeretet képessége?..."
dls |
| |
 Sokszor, sok helyen leírtam már: ha
valakinek a kutya nem az önmegvalósítás eszköze, hanem egy lény,
akit szeret, másképpen közelíti őket. Azt hiszem, minden komoly
kutyatartó számára egyértelmű, hogy a kutyatartás és a kutyázás
lemondásokkal jár. Cserébe az ember olyan maradandó pillanatoknak
lehet részese, melyekért megéri csinálni, megéri lemondani. De a
lemondás ténye nem hosszú évek múltán derül ki. Amikor az ember úgy
dönt, hogy kutyát fog tartani, ezekkel is tisztában kell lennie. Amikor úgy dönt, hogy
megtartja őket, arról is dönt, hogy ezek a kutyák mellette
öregszenek meg és nem gondolja meg magát sem hormonális okok, sem
egy könnyebb élet reményében. A döntés erről szól. Hogy nem
lehet néhány hónap vagy év múlva úgy dönteni: bocsi, mégsem. Illetve lehet. A sárgák története ékes példája ennek. |
|
|
|
|
|
 Érdekes, hogy mennyire
másképpen látjuk és közelítjük Antoine de Saint-Exupery
híres mondatát:
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit
megszelídítettél.”
 Nekem ez a mondat a kutyatartás
mottója. Más számára az önigazolásé.
Amikor az élet ezt a helyzetet hozta,
számos lehetőséget kellett mérlegelnem: magammal tudom-e vinni őket.
El tudom-e látni őket úgy, ahogy eddig. Van-e arra lehetőségem, hogy
egy olyan házat vegyek, ahol 10 doggal békében élhetünk. Ha mindet
nem tudom magammal vinni, akkor kit? Mennyire fogja őket megviselni,
hogy kiszakadnak a megszokott környezetükből és elszakítják őket
egymástól?
 Mindegyiküknek megvan a maga „értéke”,
személyisége, a maga badarsága. Mindegyikük mellett szóltak érvek és
ellenérvek. Az egyik öreg. A másik nehezen alkalmazkodik. A
harmadikból egy felelőtlen ember elletőgépet csinálhat. Mellettünk nőttek fel és örgedtek meg.
Rengeteg közös élményünk van. Megtanultunk bízni egymásban. Nem
voltam képes ezt a bizalmat úgy „meghálálni”, hogy magukra hagyom
őket. A saját életemben bekövetkezett változások azonban nem tették
lehetővé, hogy vállalni merjek 5 plusz kutyát, mert tudtam, hogy
hónapokon belül még a saját kutyáimat sem tudom egyedül ellátni
legalább egy évig.
Itt
volt az a pont, amikor barátaim –ismervén a körülményeket - a
segítségemre siettek, mert egyikük sem szerette vona, ha a kutyák
egy elkapkodott, rossz döntés következtében elkallódtak volna. Ennél
lényegesen többet érdemeltek.
Úgy gondolom, a körülményekhez képest ez
egy happy-end jellegű történet. A kutyák jó helyre kerültek, megfelelő
emberek kezébe, akikről tudom, hogy mindent megadnak nekik. Nyomon tudom
követni az életüket, meg tudom őket látogatni és ott lehetek velük, ha
szükségük van rám.
2008.
július |
| |
| 2008.
július 20 |
|
|
 |
 |
 |
 |
|
Biggi
|
Achilles
|
Chi-Chi |
Abbey |
Crown |
...akit tenyésztője
mindenképpen magával akart vinni,
végül mégis itt felejtődött. Így Ő
is helyet kapott a sárgák oldalán.
Újabb gyermekkorát éli és boldog |
...és Chi-Chi együtt költöztek új otthonukba. Az első napokban
átrendezték a házat a saját ízlésük szerint, de azóta megnyugodtak
és belakták az egészet. CS egyik kedvenc elfoglaltsága, hogy az
erkélyről figyeli az utca forgalmáti. |
...egy álomszép szuka, azt hiszem, bármelyik sárga-csíkos tenyésztő boldog
lenne egy ilyen szukával. CS-vel lakik együtt, új barátjuk egy
sündisznó-gyerek, aki valamelyik reggel békésen aludt a kutyák között,
nem bántották. |
...
egyelőre itthon van. Pár héten belül elkészül új helye;egy sárga dog
lánnyal fog együtt élni. Boldog, mert Törpivel és Biggivel tölti
mindennapjait, a pánik már a múlté. Új hódolói is vannak Cortazar és
Marco személyében. |
...
egészen addig velem marad (ha kell, élete végéig), míg olyan otthont nem
találok neki, ami az én megítélésem szerint is megfelel az igényeinek.
|
|
|
|
2008.
08.01.
Tegnap CS, a hős és bátor eb a vihar elől a pincébe
bújt, ott
rendezett be magának óvóhelyet. |
| |
|
2008.08.20
Végre eljutottam odáig, hogy
meglátogassam Cs-t és Chi-chit. Elvittem CS kedvenc labdáját is.
Pompás szőrminőségben, fényes nyakláncokban virítottak és már
megszokták új helyüket. Eltelt egy hónap. Csak nekem volt
furcsa, hogy "idegen" környezetben látom őket. Vittem fényképezőgépet is, de természetesen elmaradt a fotózás. Ellenben megpróbálták
kiimádkozni a jégkrémet a kezemből, úgyhogy legközelebb tutti
valamilyen édességet viszek nekik, had' örüljenek a kutya
dietetikusok!
|
|
|
|
2008. 09.05.
Biggi
ma Marco-t megszégyenítő mozdulatokkal vetette magát a szomszéd
telken felbukkanó kecskék után. Először nem volt biztos, hogy
tigrisugrás, vagy tigrisbukfenc lesz-e belőle, azonban mégis talpon
maradt és bőszen a kerítésig üldözte rémült zsákmányait. |
|
|
|
2008. 09.19.
Tegnap ismét meglátogattam
Cs-t és Chi-chit.
Igen meglepődtek, de nagyon boldogok voltak a megvesztegetésre szánt
ajándékokkal. Tanulván a múltkori esetből két nagy füstölt csontot
vittem nekik... |
|
|
|
2009.
03.01.
Eljött
a költözés napja. Abbey és Törpi ugyanarra a "birtokra"
kerültek, ahol már Emma élt. Szándékosan nem használom a
"tanya" szót: bár egymás között így degradáljuk, mégis:
mai magyar viszonylatok között ez a hely inkább
valamiféle parkra emlékeztet: rendezett, tiszta,
igényesen kialakított. Én bámészkodni és ötleteket
gyűjteni járok ide :-) |
|
|
|
|
2009. 04.
CS
és Chi-Chi szintén átköltöztek a birtokra. Együtt
volt a sárga-csíkos család! |
|
|
|
2009.
05. 10.
 Ez
a reggel olyan hírt hozott, melyre senki nem számított.
Ha valakiről, akkor Abbey-ről hittem,
hogy 100 évig fog élni. Összeverekedtek Kefírrel és megállt a szíve.
Végtelen harag, düh és önvád volt bennem hetekig-hónapokig: nem így
kellett volna véget érnie! Biztos vagyok benne, hogy nem ő volt a
kezdeményező fél. Hiszen hol volt már a hebrencs kutyalány, aki a
másik fülébe ugatva pattogott körülötte. Abbey-vel szemben mindig
"adós" voltam: ő volt az, akit a szanti szukák kétszer is súlyosan
megsebesítettek a fenti említett kötekedése miatt.
De
öregkorára végtelenül kedves, nyugodt kutya lett. Elheverészett a
napon. Eljátszott a korosztályával, elzsonglőrködött a labdával.
Szeretett élni. Olyan érzés ez (mind a mai napig), hogy míg egyik
kezemmel megadtam neki a szabadságot, a szeretetet és a nyugalmat; a
másik kezemmel elvettem tőle mindezt.
Az
életét -ha közvetve is- egy Santhynor kutya vette el.
Külön köszönet Markó
Zsuzsának és Lajosnak
a gondoskodásért és
szeretetért! |
|
|
|
2009. május
Nem tudom, az élet miért
a sárgákat bűnteti gazdájuk helyett, de hovatovább ott
tartunk, hogy Biggi gyerekei előbb fognak elmenni, mint
ő maga. Csíkos úrnak (aki köztudottan a legkedvesebb
volt számomra a sárgák közül) 2008 nyarán egy dudort
vettem észre az oldalán. Orvosnál is voltam vele, de
megnyugtattak, nincs veszély.
 2009 májusában Zsuzsa
elvitte orvoshoz, hogy levegyék a csomót, mert elkezdett
rapid módon nőni, de kiderült, hogy (már?) nem
szövetcsomó, hanem rosszindulatú daganat, mely ki van
tapadva a bordára. Kétségbe voltunk esve. Nem hittem el,
hogy nem lehet megmenteni.
Elvittük Budafokra, Dr
Balogh Lajoshoz. Tudtam, ha valaki, akkor Ő az, aki
segíteni tud rajta. De elkéstünk: a daganat már áttétet
képzett a tüdőben. Abban maradtunk Zsuzsával, hogy nem
szeretnénk kemoterápiás kezelést, mert megmenteni
nem lehet vele, csak időt nyerni. De milyen áron? CS
2009. július 20.-án ment el.
 |
|
|
|
2009. november
Törpi ismét apa lett! A tőle megszokott rendhagyó
módon oldotta meg az utódlás kérdését:genetikáját
moszkvai őrkutya szerelmével osztotta meg, így
kölykei bohém apjuk küllemét csak részletekben viselik
magukon:-) |
|
|
|
2010. január 24.
"Biggi, szép álmokat"
Pallas
Biggi elment. Azt hiszem
Ő az a kutya, akire mindig egyfajta tiszteletteljes
döbbenettel fogok emlékezni: majd egy évvel ezelőtt
diagnosztizáltak nála hólyagdaganatot. Papírforma
szerint pár hete volt hátra. Ehhez képest Ő nem és nem
adta fel. Soha nem láttam még kutyát, aki ennyire élni
akart volna. Tudtunk, hogy el fog menni. Volt időnk
felkészülni rá. Ennek ellenére akárhányszor rászántam
magam, hogy kimondjam: itt a vége, Ő rácáfolt erre.
Hihetetlen elszántsággal küzdött az életéért: lassan és
nehezen, de mindenhova jött velem. Kimondhatatlanul
nehéz úgy elengedni valakit, hogy az ember tudja:
maradni szeretett volna. |
|
|
 |
|
