|
|
|
Diagnosztizálás:
2007. május 04-én vittük
el kivizsgálásra, mivel a tünetei egyre erősebbé, az
időszakok egyre hosszabbá váltak, a kutya sokat fogyott,
folyamatosan ivott, a hasa hatalmas volt, és a helyi
állatorvos pedig műszerek és felszerelés nélkül nem
tudta megállapítani a tünet-együttes okát. Meg voltam
róla győződve, hogy Marie daganatos. Nálunk a családban
(egyik ágon sem) fordult elő cukorbetegség, így ha a
helyi állatorvos nem mondja, soha eszükbe nem jutott
volna. Májusban a kivizsgálások során kiderült, hogy a
„hasi daganat” a kutya hólyagja, szervi elváltozása,
illetve daganatra utaló jele nincs, a laborértékei jók,
azonban a vércukra nagyon magas. Örültem, mint majom a
farkának, hogy a kutya „csak” cukorbeteg. Mondták, hogy
annyira ne örüljek, mert ez egyrészt komoly
szövődményekkel jár, másrészt a napi inzulinozás, a
diéta betartása és betartatása közel nem olyan egyszerű
feladat, mint ahogyan én azt első hallásra gondolom.
Javasolták az ivartalanítását is, de Marie ekkor már túl
volt a 9. évén, legyengült és nagyon magas volt a cukra.
Abban maradtunk, hogy állítsuk be a cukrát, és ha ez már
stabil, akkor beszéljünk újra a műtétről. Szukakutyáknál
sok esetben a vércukorszint emelkedését a
hormonháztartás változása idézi elő, így az
ivartalanítással sok esetben megszűnnek, de általában
csökkennek a problémák. |
| |
Az első időszak:
Sokáig jártunk reggel-este
vércukor mérésre és cukorbeállításra, egyre magasabb
inzulinadagokat kapott, és csak nagyon lassan reagált.
Én eközben a környezetem minden tagját a diabétesszel
nyúztam, hiszem fogalmam sem volt róla, hogy mit jelent,
mivel jár, mire kell figyelni, stb… Lassan beszereztük
az otthoni vércukormérés kellékeit, megtanultunk cukrot
mérni, vettünk inzulint, átálltunk a diétára és Marie
napról napra jobban lett, állapota stabilizálódott.
Majd egy hétfői napon (pünkösd volt, így szabadnap)
közel egy hónap után kimozdultam otthonról és Ádám
reggeliztetett illetve adta be a kutyának az inzulint.
10 óra körül hívott, hogy a kutya nagyon rosszul van.
Kétségbe és pánikba estem, kértem azonnal mérjen
vércukrot, kiderült, hogy Marie cukra 2,2. Mézzel,
szőlőcukorral próbáltuk a mélyrepülést megállítani.
Innentől nem kapott inzulint. Este még mindig nagyon
alacsony volt, de visszatornáztuk a normál szint aljáig.
Reggelre ismét 2 körül mozgott, inzulin nélkül.
Gyakorlatilag magától visszaállt kb. 1 hónap múlva a
normál szintre.
Ekkor már szinte biztos
volt, hogy a tüzelése borította fel a hormonháztartását.
Rengeteg minden értelmet nyert. A periodicitás, a
korábbi tünetek és azok megszűnése, stb…Azonban amíg
Marie erősödött, és én azon dilemmáztam, hogy
műtőasztalra merjem-e tenni a közel 10 éves kutyát, a
többi szuka tüzelése ismét beindította nála a ciklust; 3
hónapra az előző után. Patthelyzet volt. |
| |
A második időszak:
Marie 2007. június 29-én
kezdett újra tüzelni. Itt már sokkal nagyobb rutinnal
kezeltük a kérdést, előzőleg kiszámoltam, hogy a
tüzelésének első napjához viszonyítva szinte napra
pontosan 1 hónap múlva jelentkeztek az első tünetei, és
ehhez képest szintén pontosan 1 hónap múlva állt vissza
vércukor szintje a normál
értéktartományba. Az időközbeni mérések folyamán 4.2-4.9
–es normál vércukorszintet produkált.
Az első tünetei a tüzelés
vége felé jelentkeztek: köhögés, öklendezés, izgalom.
Hánytató füvet keresett és napról napra többet ivott.
Elkezdtük mérni a vércukorszintet reggel és este, ami
lassan de biztosan kúszott felfelé. A vércukra július
29-én ment a kritikus érték fölé, ekkor elkezdte kapni
az inzulint. Megnyugodtam, hiszen időben voltunk,
mértük, néztük, felkészültünk. A vércukorszint
emelkedésével egy időben ismét átálltunk a kímélő
kosztra. Azonban hiába kapta meg a múltkori bevált
adagjait, nem történt látványos javulás, július 31-re a
kutya csont és bőr volt, a szőre fénytelen, korpás. A
vércukor szintje nagyon magas. Konzultáltam mindkét
orvosunkkal, de sajnos a nyári szabadságolások miatt
egyikük sem volt rendelő közelében. Marie óráról-órára
rosszabbul volt, legyengült, végül hányt, és péntek
délutánra (augusztus 03) a harmadik szemhéja látványosan
rábukott a szemére, elkezdett kiszáradni és
beödémásodott. (Két éjszakán át hittem, hogy nem fogja
túlélni.)
Mivel a testsúlyához
viszonyítva a maximum inzulinadagot kapta, így nem
mertünk rajta emelni, hiszen nem tudtuk: mitől magas (az
elméletileg beállított inzulinadag mellett) a vércukor
szintje. Ha a Somogyi-effektus miatt, akkor egy nagyobb
dózissal megölhetem. Ha viszont kevés az inzulin, akkor
emelhető. Végül is a helyi állatorvos sietett a
segítségünkre, Tőle kaptunk pénteken gyors hatású
inzulint, illetve szombaton megcsináltattuk a vizelet
tesztet is. Ebből kiderült, hogy az inzulin adag
alacsony. Átálltunk a konzervre, aminek tápértéke
gyakorlatilag nulla (ahhoz képest, amit eddig evett)
azonban van egy nagy előnye: mindig ugyanaz az ételt,
ugyanazokkal a tápértékekkel kapja. Nos ez a két dolog:
a kombinált és emelt inzulinadag, illetve az állandó
mennyiségű és minőségű diéta megtette a hatását:
fokozatosan kezdett a vércukorszint a normál értékekhez
közelíteni, de semmiképpen sem voltak benne nagy
ingadozások. Szépen lassan javult a kedélye, állapota. A
szőre kifényesedett. Most a második hét végén vagyunk,
ha a papírformát követjük, akkor még két hetet kell
kibírnia. Azonban elhatároztam: ha a hormonháztartása
egyenesbe jön, és a vércukorszintje visszaáll a
normálisra, mindenképpen megműttetem. |
| |
Tanulságok és tapasztalatok:
1., Ha a kutya sokat
iszik, látványosan fogyásnak indul, a szőre fénytelen és
korpássá válik, illetve köhög és öklendezik mindenképpen
gondolni kell a diabéteszre, függetlenül a kortól és az
ivartól. Ha ebben ciklikusság is megfigyelhető, akkor
főleg.
2., A diabétesz TÉNYLEG
komoly betegség, és számos olyan hatása, szövődménye van
(lehet) ami a kutya életét és életminőségét, illetve az
esélyeit nagyban rontja.
3., Egyáltalán nem biztos,
hogy egy ciklikus esetben az eleve elrendelt és
beállított adag a második-harmadik alkalommal elég lesz,
én úgy tapasztaltam, hogy egyre súlyosabb, és egyre
nagyobb inzulin adagokra van a kutyának szüksége.
4., És a folytatás:
Marie-t 2007. november 11.-én vittük műtétre, a
helyzetet bonyolította, hogy ismét elkezdett tüzelni, 3
hónap után. Előzőleg mind a táplálékában, mind a
kiegészítőkben igyekeztem az állapotát feljavítani.
5., A műtét napján azonban
kiderült, hogy az ivartalanításon túl az emlősor is tele
van rákos képletekkel. A röntgen nem mutatott mellkasi
áttétet, úgyhogy rövid mérlegelés után úgy döntöttünk a
doktornővel, hogy vágjunk bele. A műtét hosszú volt, a
kutya a körülményekhez képest jól viselte, azonban csak
másnap tudtuk elhozni, mert délután komplikációk léptek
fel.
6., Napokig feküdt üres
tekintettel, és a környezettel nem kommunikálva. Az
általános állapota kielégítő volt, de hol volt ez a
hisztis, nyűgös, akaratos Mariem-hoz képest! Pénteken
kezdett el (a műtét utáni 4. napon) kicsit élénkebben
viselkedni, de ugyaneznen a napon bevizesedtek a lábai.
Nem volt kedve felkelni és ha mégis, akkor nagyon
nehezen mozgott. Az erőltetésnek meg is lett az
eredménye, pánikszerűen hívtam az állatorvost, hogy a
kutyából, a műtéti területről nagy mennyiségű, véres
váladék ürül, spriccelve.
7., Utóbb kiderült,
hogy ez jó és természetes, de akkor úgy éreztem, itt a
vég. Amikor ezt írom szombat van, a műtét utáni 6. nap
és Marie kezd magára találni. Tegnap este magától
felkelt, kért 2 kocka csokit (mást nem, köszönte) és
takarítja, pucolgatja magát.
8., Bízom benne, hogy
mostmár jobban lesz és "Marie naplóját" nem kell újabb
bejegyzésekkel gazdagítanom még nagyon-nagyon sokáig! 9.,
Mindenkinek, akinek szuka kutyája van javasolnám, hogy
mielőbb ivartalaníttassa a kutyáját, a tenyész-szukákat
pedig az utolsó alom születése után a diabéteszt és a
késői műtét komplikációit, szövődményeit megelőzendő! |
|
Szabó
Roxána |
|
Hasznos
irodalom:
Diabetes mellitus-Dr. Bölcsházy Gábor www.epa.oszk.hu
|
|
|
 |
|
