Az első dogom: Péceli Jégvirág Attila "Nico" volt.

1993-ban került hozzám: gyengén, sérülten, három műtéttel a háta mögött. Ő 1,5 éves volt én 17. Sérülése és a helytelen utókezelés miatt mind a lába, mind a gerince deformálódott; így még számos operáció várt rá. Ezzel együtt 8 csodálatos évet töltöttünk együtt.

4. születésnapjára megleptem egy foltos dog lánnyal: Ő volt Somló Őre Anett "Nyuszi" későbbi alapítószukám. Míg Nico hobbikutya volt, Nyuszi rengeteget nyert a kiállításokon. 3 évesen fedeztettem először, ebből származott Aisha Marie fekete szukám.

A kiállítások során végigjártuk Európát. Rengeteg kutyát láttam és ahogy tágult a világ rájöttem, hogy én valami egészen mást keresek, mint a hazai állomány és típus.

Svájcban találkoztam a de Can Duran tenyészet tulajdonosaival. Nos, az általuk tenyésztett típust már szívesen láttam volna itthon. Ossenthal  nevű kanjuk akkor már nem élt, így  Aisha Marie párjaként Robin de Can Duranra esett a választásom.

Ebből a párosításból született meg a "C" betűs alom. Catalan-t megtartottuk, aki kiemelkedő sikereket ért el a kiállításokon: többek között ICh-MultiCh és Olaszországban BIS. Nyolc és fél évesen még mindig kimagasló kondícióban nemzetközi kiállításon Veterán BIS, majd ugyanezt a bravúrt megismételte 2010-ben közel 10 évesen.

Utódai is  komoly sikereket értek el kiállításokon. Még 2009-ben is volt fiatal osztályos utóda (Lordhill Dundy-HJCH).

2002-ben az "E" alomból megtartottunk két szukát: Edith-et és Espiritot. Edith Fiatal Szlovén Klubgyőztes, Espirito Inter-, és Multichampion, Excalibur Fiatal Champion, Championok Championja. Edith a tenyésztésben is kimagasló eredményeket ért el.

2003 őszén ismét gyarapodtunk: Baronesse v Obensberg "Enikő" foltos szuka lett kennelünk új tagja.

2004-ben megszületett Edith első alma Ch. Black Jack from Valvasors Land fekete kantól, aki az általam mai napig etalonnak tartott MultiCh. Samson fia.

Ebből az alomból Hailey fiatal győztes, sokszoros reserve győztes (általában Hurry-Cane mögött). JCh.Hurry-Cane sokszoros osztálygyőztes, Fiatal Szlovén Klubgyőztes és Junior Champion.

Ekkortájt költöztünk le vidékre egy öreg házba, amelyhez nagy kert tartozott. Ideális választás a kutyák számára. Ezzel egy időben kezdtem el egyetemre járni.

Új  szomszédságunk a v. Starophramen sárga-csíkos tenyészet lett. Nem sokkal később a két tenyészet összeköltözött és hirtelen született 5 sárga-csíkos kutyám :-) Nehéz ügy volt, de a sárga-csíkos tenyésztés olyan emberekkel hozott össze, akiket a mai napig a legjobb barátaimként tartok számon.

A kezdeti nehézségek után " A Sárgák" hihetetlenül a szívemhez nőttek.Majd meghalt Nyuszika: váratlanul és nagyon fájdalmasan érintett.  11. éves volt. Élete során annyi mindent kaptam és tanultam tőle. Annyi mindent köszönhettem neki. Csodálatos kutya volt.

A következő lépésekben a Nyuszitól kapott anatómia mellé azokat az értékeket akartam rögzíteni, melyek még nem voltak stabilak: a tömeget, a fejet és a csontozatot.

Roger de Misandre...megtestesítette mindazt, amit kerestem, ami érdekelt. A kan, aki mind vérvonalában, mind  küllemében a mai napig etalon számomra.  Leírhatatlan élmény volt találkozni vele...

Hosszas levelezés után 2006 decemberben végre elhozhattam Lui-t, (Balooart de Misandre) aki Roger és az álomszép Tarragone de Misandre fia volt. Egy évet vártam a születésére.

2007 elején megszületett az "L" betűs alom Ch Vladivostok de Misandre foltos kantól. Ez már előszele volt annak a változásnak, amerre az irányt vettem. Lara 3X Felnőtt Champion, Lucifer 2X CAC, Lestat Junior VDH Champion, L'amour Orosz Champion. Lombard tenyészszemlézett; lánya Quincy 2 X Kölyök győztes, kölyök BIS-be javasolt.

Majd 2007 áprilisában egy régi nagy álmom teljesült: kennelünk tagja lett Marcottaviano del Nord Ovest olasz import fekete kan.

Akik ismernek valamennyire, tudják: a kezdetektől fogva lenyűgözött a Nordok szépsége, eleganciája. Mind a mai napig ők definiálják számomra a "Német dog"-ot, mint fajtát.
 

A mai napig úgy emlegetjük 2007 nyarát, mint életünk legszebb kutyás időszakát.

Lui  és Marco barátsága egy életre szólt. Soha nem láttam még két kan kutyát ilyen szeretetben és egyetértésben  egymás mellett élni. Gyönyörűek voltak, kedvesek és én imádtam őket. Szerettem volna, ha ez az időszak örökké tart.

2008. januárjában Lui hirtelen rosszul lett, kómába esett, majd nem egészen 48 óra leforgása alatt meghalt. Marco  nem evett, őrjöngött, majd magába zuhant.

Düh, önvád, kétségbeesés, tehetetlenség: ezek azok az érzések, melyekre emlékszem. De éltetett a remény, hogy napkon belül megszületnek Lui kölykei Enikőtől, legalább ennyi marad belőle.

Nem adatott meg, hogy lássam Lui  kölykeit felnőni. Egyetlen apró, foltos szuka született. 3 hétig küzdöttünk az életéért, de Mona elment és nem maradt Lui után semmim.

Catherine (Lui tenyésztője, de Misandre kennel)

tudta, mennyire fontos nekem ez a vérvonal és mekkora álmom volt Lui. Így az első hetek teljes elutasítása után 2008 márciusának végén tulajdonosa lettem egy foltos kisördögnek.  Cortazar de Misandre egy  teljesen más karak-terű kutya, mint Lui volt. Sokáig tartott, míg elfogadtuk egymást. Én Lui-t kerestem benne, Ő pedig érezte ezt. Nap mint nap megküzdöttünk egymással.

2008. márciusában megszülettek Marco első kölykei. Nagyszerű típusokat adott. Ebből az alomból O'Negra maradt közös tulajdonban, O'Brian Franciaországban él. Végtelenül kedves, ragaszkodó természetű kutyák lettek. Ezen a nyáron halt meg  Marie, az első el Santhynor.

Majd Benedek Ádám,  a v Starophramen kennel tulajdonosa úgy döntött új életre vágyik, így elköltözött. Chi-Chit és Cs-t (Achilles v Starophramen) barátiam fogadták be. Törpi, Abbey és Biggi pedig maradtak nálam.

Nem volt egyszerű időszak! Ott álltam tizenvalahány kutyával a világ végén, terhesen és fogalmam sem volt róla, hogyan tovább.

És ha ez nem lett volna elég, 2008 szeptemberében szülés közben meghalt Yoni, kölykei ott maradtak anya nélkül. Barátaim segítségével 6 kiskutyát tudtunk megmenteni, novemberben ők is  átjöttek hozzám.

Ha eddig azt hittem van elég dolgom, tévedtem! :-)

Lányom közelgő születése miatt 2009 márciusában visszaköltöztem a városba.  8 kutyát erre az időszakra szüleim és barátaim vállaltak el, 4 jött velünk.

2009. március 20.-án született meg lányom, Emma.

2009 májusában meghalt Abbey, júliusban meghalt Csíkos úr. A leggondosabb törődés sem volt képes ellensúlyozni azt a törést, amit az elmúlt év változása hozott az életükbe.

A többiekkel 2009 augusztusának közepén költöztünk ki új házunkba.

Elsőként kénytelen voltam meghozni egy nehéz és fájdalmas döntést: Cortazar időközben nagyfiú lett, így új életünk azzal kezdődött, hogy összeverekedett Palominoval. Nem mertem kockáztatni a 6 hónapos lányommal egy félig kész házban a rendszeres verekedését. Soha nem volt nálunk jellemző és nem is akartam rendszert csinálni belőle. Így Cory elköltözött a Somogy-Gyöngye kennelbe. Ez azon ritka alkalmak egyike, amikor utólag is azt gondolom, jó döntést hoztam. Cory szép és teljes életet él, szeretik és kihasználják genetikai képességeit.

Lassan visszatértünk a megszokott kerékvágásba.

2010 januárjában elbúcsúztattuk Biggit, majd márciusban meghalt Adél.
Ugyancsak márciusban egy olyan lehetőség adódott, melyre nem tudtam nemet mondani.

2010 március 06.-án kennelünk új taggal bővült: megérkezett Hannibal Lecter-A Olaszországból.

Csodálatos kutya, típusos, korrekt és komoly nemzetközi érdeklődés kereszttüzében áll.

Új tervekkel és tele lelkesedéssel vetettem magam ismét a kutyázásba.

Áprilisban befedeztettük Kefírt Marcoval. Amióta Kefír megszületett, ez volt az a párosítás, amire vártam és vágytam.

Majd április végén egy éjjel Marco felébresztett, rosszul volt. Elrohantunk vele az orvoshoz. A műtőasztalon halt meg a kezeim között...Ő volt a legjobb barátom. Életem minden jelentős állomásán az elmúlt 3 évben ott volt mellettem. Ő volt a lányom kedvence.

Halála sok mindenre ráébresztett. Tudom, hogy nekem Ő a mérce, amihez minden kutyát mérek. Marco óta tudom, pontosan mit keresek egy dogban. Tudom, mire vártam közel tíz évig;  és azt is - ha kell, újabb 10 évet fogok.

Nem az első kutya volt, akit elveszítettem és nem is az utolsó. Ennek ellenére mind a mai napig az űrt érzem csak, amit maga után hagyott. A mai napig nem tudom elmondani, mit érzek Vele kapcsolatban. Mennyire szerettem és csodáltam. Mennyire megtestesítette mindazt, amiért az ember képes alárendelni az életét ennek a fajtának...és hogy mennyire hiányzik.