|
|
|
|
|
|
Az
egészségügyi szűrésekről és azok fontosságáról
Az egészségügyi szűrések napjainkban
kisebb-nagyobb áldozatok árán mindenki számára hozzáférhetők, így
elméletileg nem lenne akadálya annak, hogy egy kutyát tenyésztésbe
vonása előtt a tenyészalkalmassági vizsga mellett egészségügyi
vizsgálatoknak is alávessünk.
Ezekkel kapcsolatban a tenyésztők is
elég megosztott álláspontot képviselnek, így nagyon nehéz obejektív
módon kezelni a kérdést.
A német dog esetében én az alábbi
problémákat látom egyre hangsúlyosabbnak és ezek azok a pontok,
melyeket véleményem szerint ki kellene emelni, amikor egy
tenyészállomány alkalmasságáról beszélünk:
Természetesen emellett nagyon sok
olyan probléma merülhet fel, melyekre nincs orvosság, és léteznek
olyan szűrővizsgálatok is, melyeket számos ország eleve kötelező
érvénnyel kezel, mielőtt egy kutya a tenyésztésbe kerülne.
Van, hogy az ember előbb csinál meg
egy párosítást, minthogy értesülne a vonal terheltségéről és az is
tény, hogy nincs olyan vérvonal, amelyik ne hordozna ilyen vagy
olyan problémákat. A legjelentősebb hiba azonban, amikor valaki
tudatosan visz hibát a vérvonalába, melynek a későbbi generációkra
nézve életminőség-csökkentő hatása van.
Azt gondolom, az optimális megoldás az
lenne, ha a tenyésztőknek legalább a legfontosabb pontokban
sikerülne olyan - nemzetközileg is elfogadható - egyezségre jutnia,
melyek alapján egy kutya általános egészségügyi állapotáról és az
esetleges genetikai terheltségeiről kapnánk információt.
A cél nem az, hogy egymást lejárassuk,
hanem hogy valós képet kapjon a tenyésztő akkor, amikor szukájához
párt választ: tudatosan dönthessen a megtervezett párosítás
kockázatairól: milyen lehetséges hibákat hordozhat és ennek
ismeretében vállalja-e, vagy sem.
Ezt egy bizonyos határig maga a
fajtaklub vagy (nemzetközi konszenzus esetén) az EuDDC is
szabályozhatná. Érdekességként egy finnországi példa, mely
megítélésem szerint iskolapéldája annak, hogyan lehet a tenyésztő
szabadságát meghagyva befolyást gyakorolni. Itt a „C” jelű (enyhe)
csípőizületet csak „A” jelű (mentes) egyeddel lehet párosítani. Vagy
egy Franciaországi példa, ahol a championátushoz nem elég „csupán” a
kiállítási eredmények megléte, egészségügyi szűrésekhez is kötött a
cím.
Az sem lenne elhanyagolandó, hogy akik
tenyésztéssel foglalkoznak, legalább az alapfogalmakkal legyenek
tisztában (feno- és genotípus, domináns, recesszív és intermedier
öröklésmenet, nemhez kötött öröklődés, mutáció, gén, DNS,
kromoszóma, allél stb…). Így már sokkal tudatosabban és
felelősségteljesebben lehetne dönteni arról, hogy egy pld. recesszív
tulajdonságot be mer-e vinni adott tenyésztő a vonalába, hiszen
reális képet tudna alkotni arról, hogy milyen formában mutatkozhat
meg a hiba és milyen korban. Nem pedig a sokadik alom után
kéztördelve állni a szuka felett és találgatni.
Tény, hogy a genetikai eredetű
betegségeknél sem minden esetben ismerjük a pontos öröklésmenetet.
Az is tény, hogy számos nagyon jó képességű egyed került ki a
tenyésztésből ilyen-olyan okok miatt, akiknek a kizárásával
kizárólag veszített az adott fajta, de a statisztikai adatok nem
támasztják alá, hogy bármit is nyert volna. Így én csak azokat a
tulajdonságokat tekinteném tenyésztésből kizáró okoknak, melyek az
utódok életidejét vagy életminőségét bizonyíthatóan csökkentik vagy
negatívan hatnak rá.
Lássuk, tenyésztői oldalról milyen
kifogások merültek fel a szűrésekkel kapcsolatban:
1., A legtöbb vizsgálatot
altatásban kell végezni és egy nagytestű fajta esetében az altatási
rizikó is nagy.
A szemek, fogazat, szív, nyaki gerinc
és a térdizület vizsgálata altatás nélkül elvégezhető. Altatni a
könyökizület és a csípőizület szűréséhez kell, ezek optimális
vizgálatához a kutyának olyan pózban kell mozdulatlanul feküdie,
mely természetellenes és esetlegesen fájdalommal járhat. Egy altatás
alatt az összes vizsgálat elvégezhető. Másfelől ez az „altatás” csak
egy rövid ideig tartó, kábításhoz hasonló állapot, nem pedig a
nagyműtéteknél használatos mélyaltatás. A kutya a hatás
csökkenésekor szinte azonnal elkezd kiébredni. Tény, hogy a legtöbb
gazda megijed, amikor a kutya bódultan elkezdi a fejét emelgetni, és
többször összecsuklik. Ha az altatószer egyes agyi területek
stimulálásával még sírást, nyüszögést is eredményez, akkor aztán
teljes a pánik. Pedig az altatási kockázat jóval kisebb, mint azt
sokan gondolják, de ez valahogy a mai napig köztudatban maradt,
remek lehetőséget nyújtva mindazoknak, akik bármilyen oknál fogva ki
akarnak bújni a szűrővizsgálatok elvégzése alól. Jelzem, pld. a
korrekciós műtéteknél ugyanakkora az altatási kockázat, azonban nagy
előnye, hogy ha már úgyis alszik a kutya, a szűréseket is el lehet
végeztetni!
2., Minden vizsgálatot, illetve
azok eredményét meg lehet hamisítani és ki lehet játszani
Igen, ez így van. Kérdés: megéri-e.
Itt megint beleszaladunk a felelősség és tudatosság kérdésébe. Egy
tenyésztő elsősorban önmagának szeretne jó kutyákat, melyekkel utána
több generáción keresztül dolgozhat, így nem érdeke, hogy
halmozottan hibás egyedeket vigyen a saját vonalába. Aki ezt nem
ismeri fel, és rövidtávon gondolkozik, annak az eredményessége is
igen rövidtávú lesz.
3., A szűrővizsgálatokkal
rendelkező kutyáktól is születhetnek „hibás” kölykök, akkor minek?
Sokkal kisebb eséllyel születik meg a
hibás egyed egy egészséges szülőpártól, mint azoktól, akik már
fenotípusukban is mutatják egy adott betegség tüneteit. Tény, hogy
számos esetben az öröklődésmenet igen bonyolult és nem a mendeli
szabályokat követi, hanem többtényezős genetikai kölcsönhatások
eredménye, de egy olyan esetben, amikor egy recesszív tulajdonság
ott lapulhat a genotípusban anélkül, hogy manifesztálódna, ezeknek
az egyedeknek a kiszűrésével és megjelölésével megakadályozhatnánk a
hibás egyedek megszületését.
Pld: két hordozó, de nem beteg kutya
találkozásakor:
Dr x Dr
DD 25% egészséges
Dr 50% hordozó
rr 25% beteg, hordozó
A beteg egyedet kizárva és a probléma
ismeretében a hordozó kutyánkhoz (Dr) egy mentes egyedet párosítva
(DD) második generációban már az alábbi eredményt kapjuk:
DD x Dr
DD 75%
Dr 25%
rr 0%
Tehát egy domináns-recesszív jelleggel
öröklődő tulajdonság esetében 2 generáció elég lenne ahhoz, hogy a
hibás egyed megszületését megakadályozzuk, tudatos párosításokkal
pedig előbb-utóbb magát a recesszív, hibás gént is kiszűrhetjük.
Felmerül a kérdés: honnan fogjuk
tudni, hogy adott egyed DD (homozigóta, egészséges) vagy Dr
(heterozigóta, hordozó) az adott tulajdonságra nézve.
Ha tudjuk a marker-gén pontos
helyét, akkor egy DNS vizsgálattal a homozigóta és heterozigóta
egyedek meghatározhatók, a beteg egyedek is, még mielőtt a betegség
kialakulhatna. Ha nem ismerjük a marker gént, akkor célszerű a
mutációt a megjelenésétől kezdve nyomon követni, és azok potenciális
hordozóit „megjelölni”. Így a marker gén meghatározásáig lehetőség
lenne tudatos párosításokkal a hibás egyedek megszületését
megakadályozni anélkül, hogy a tenyésztés számára értékes egyedeket
(DD) kizárjuk egyetlen esetlegesen hibás faktor miatt.
4., Egy adott időben elkészített
eredmény nem garantálja a későbbi mentességet.
Igen, tény. Pld. a dilatációs szívizom
elfajulás esetében (DCM) egy fiatalkori szűrővizsgálat nem
garantálja, hogy a betegség a későbbiek folyamán nem alakul ki, pont
a fent már említett marker gén pontos ismeretének hiányában. Azonban
egy EKG és Doppler szívultrahang vizsgálat mindenképpen hasznos
lehet, ha ennek az egy betegségnek a kivételével szeretnénk
meggyőződni arról, hogy kutyánk szíve és keringése egészséges.
5., Ezeket a költségeket
valahogy be kell építeni a kiskutya árába, és már így sem hozza
vissza a kölyök eladása a beleinvesztált tőkét.
Ez az egyetlen olyan pont, mit
maximálisan elutasítok, mint lehetséges kifogást. A kutyatenyésztés
hobbi és mint olyan, áldozni kell rá, másképpen nem megy.
Társállatot adunk mások kezébe, akik szeretnének vele hosszú ideig,
egészségben együtt élni. Ha valaki szalvétát vagy bélyeget gyűjt,
esetleg hegyet mászik, szintén vagyonokat költ rá anélkül, hogy a
saját boldogságán kívül valaha is bármit viszontlátna belőle. Azt
gondolom ez elsősorban ott probléma, ahol megélhetési „tenyésztés”
folyik, és inkább a mennyiségi előállításon, mint a minőségi
kiskutyán van a hangsúly. Van egy réteg (tisztelet a kivételnek),
akik ugyan dogot szeretnének, de nincsenek tisztában a fajta
érzékenységével, annak költségeivel, így a kutya szánalmas, gyakran
kegyetlen körülmények között vegetálja végig az életét, megfosztva
mindentől, ami kutyává tehetné. Ennek a rétegnek a kiszolgálására
létrejött „tenyésztők” által eladott kiskutyák árába valóban nem fér
bele még egy féreghajtás sem.
Azonban van ma Magyarországon egy
nagyon jó genetikai alap, és számos lelkes tenyésztő, akik sokat
tesznek azért, hogy a fajta valóban nemesebbé és jobbá váljon. Az ő
számukra ezeknek a szűrővizsgálatoknak a bevezetése nagy segítség
lenne egy egészségesebb állomány felé.
copyright: Szabó Roxána |
|
|
|
 |
|
|
|
Spermamélyhűtés és a
spermabankok
A tenyésztői munka a kedvenc állatok
esetében ugyanolyan elvárásokat kíván ma már a kutyatenyésztőktől,
mint a haszonállat-tenyésztésben dolgozó szakemberektől. A hosszú
évek tenyésztői munkájának gyümölcse – egy interchampion
tenyészállat – azonban sajnos percek alatt semmivé válhat egy súlyos
baleset vagy gyógyíthatatlan betegség következtében. Nem is említve
az öregedéssel járó folyamatokat, melyek a fedezésképtelenséget vagy
a spermaminőség romlását okozhatják. Érdemes tehát előre
gondolkoznunk és terveznünk, mert amikor már megvan a baj, sokszor
késő, és szeretett „bajnokunk” nem viheti tovább génjei
nagyszerűségét.
A spermamélyhűtéssel és a génbankok
kialakításával ma már megelőzhetőek ezek a problémák, és
lehetőségünk van akár harminc év múlva is visszanyúlni egy nagyszerű
genetikai vonalhoz. Sokak azonban még bizalmatlanok, másokban számos
kérdés merül fel ezekkel az új módszerekkel kapcsolatosan. Rövid
ismertetőmben azokra a kérdésekre szeretnék válaszolni, melyek
leggyakrabban merülnek fel a tenyésztőkben előadásaim során.
Mi a spermamélyhűtés lényege, és
meddig tárolhatók a mélyhűtött spermaminták?
A spermamélyhűtés lényege, hogy a
sejteket rendkívül alacsony hőmérsékletre hűtve leállítjuk
életfunkcióikat, anélkül, hogy genetikai állományuk és
termékenyítőképességük tartósan károsodna. A kutyasperma speciális
konzerválóanyag hozzáadása és különböző vizsgálatok elvégzése után
0,5 ml-es kis csövecskékbe, úgynevezett műszalmákba kerül, majd a
hűtési program során nitrogéngőz segítségével -196 ÞC(-ra hűtjük le,
és az említett hőmérsékleten, folyékony nitrogénben tároljuk. A
spermiumok ilyen körülmények között gyakorlatilag korlátlan ideig
tárolhatók, és bármikor felhasználhatók. A felolvasztás után azonban
csak rövid ideig (kb. 12 órán át) maradnak életben, ezért azonnal
fel kell őket használni, el kell végezni a mesterséges
termékenyítést, mégpedig a tüzelés igen pontosan meghatározott
időpontjában.
Mikor érdemes a sperma
mélyhűtését elvégeztetni?
Természetesen minden olyan körülmény,
mely felfüggesztheti, vagy kizárhatja tenyészállatunkat a
tenyésztésből (külföldi eladás, műtéti beavatkozás, betegség stb.)
indokolttá teszi genetikai anyagának megőrzését, a sperma
mélyhűtését. A leglényegesebb azonban a génmegőrzés a jövő
folyamatos és színvonalas tenyésztői munkája számára. Klinikai
tapasztalataink alapján a kanok spermaminősége a kor előrehaladtával
folyamatosan romlik. Ez a változás általában nem feltétlenül
jelentkezik azonnal a természetes fedeztetések eredményességének
csökkenésében, hiszen a természet jelentősen „túlteljesít”, vagyis
sokkal nagyobb számú spermium kerül a fedezés során a szuka
hüvelyébe, mint ahány a biztos fogamzáshoz szükséges.
Amikor a tenyészkan tulajdonosa
érzékeli a szukák sorozatos „üresen maradását”, akkor általában már
késő, és gyakran visszafordíthatatlan spermaminőség-romlás áll fenn
az adott állatnál. Ezért javasolt az ígéretes tenyészállatok
spermájának konzerválását még 3–4 éves korukban, de
mindenképpen 5–6 éves kor előtt elvégeztetni, hiszen ilyenkor az
általában még kiváló minőségű sperma jól tűri a mélyhűtés okozta
károsodásokat, és felolvasztás után is megfelelő minőségű a
termékenyítéshez.
Hogyan történik a mélyhűtött
sperma felhasználása, és milyen a fogamzási arány?
A sperma felhasználása mesterséges
termékenyítéssel történik. A spermiumok mélyhűtés okozta élettartam-
és fertilitáscsökkenése azonban speciális, ún. intrauterin
inszeminálási technika (közvetlenül a méhbe történő termékenyítés)
alkalmazását igényli ahhoz, hogy elfogadható fogamzási arányt és
alomszámot lehessen elérni. A kutya anatómiai sajátságai miatt ez
műtéti úton valósítható meg, illetve bevezetés alatt áll a
hüvelyen keresztüli méhbe történő inszeminálás, amely azonban
nagytestű fajták esetében igen nehezen kivitelezhető. Ez a tény
jelenleg sokakat elrettent attól, hogy kedvencüket alávessék a
mélyhűtött spermával történő termékenyítés procedúrájának. A
beavatkozás azonban igen biztonságos altatási technika mellett
történik, és semmiféle kockázatot nem jelent a szuka egészségére
nézve.
A sikeres termékenyítés alapfeltétele
a szuka ivarzásának nyomon követése (ovulációdiagnosztika) és
a megfelelő időpontban elvégzett inszeminálás. A mélyhűtött sperma
felolvasztás utáni rövid élettartama miatt a termékenyítés optimális
időpontját nagyon pontosan kell meghatározni, ami a tüzelő szuka
komplex vizsgálatát igényli (hüvelycitológiai kenet vizsgálata,
progeszteronszint-mérés). Ehhez a szukát tüzelése alatt naponta vagy
másnaponta kell vizsgálni. A programba csak olyan tenyészérett
szukák bevonása lehetséges, amelyeknek előéletében fogamzási
zavarok, szaporodásbiológiai problémák nem szerepelnek, és lehetőleg
már ellettek. Az átlagos fogamzási arány az általunk („CANI-REP”
Kisállat Szaporodásbiológiai Központ) előállított mélyhűtött sperma
felhasználásával 50–55 %, ami világviszonylatban is jónak mondható.
Számítani kell azonban az esetleges átlagosnál alacsonyabb
alomszámokra (4–5 kölyök).
Természetesen a fentieken kívül a
spermamélyhűtés előnyei közé sorolható a termékenyítőanyag országok
közötti szállításának leegyszerűsödése és a nemi úton terjedő
betegségekkel történő fertőződés veszélyének csökkenése is, hiszen a
programba bekerülő tenyészkanok részletes műszeres és bakteriológiai
vizsgálatokon esnek át. Érdemes tehát számot vetnünk, és
elgondolkoznunk: a mának élünk, vagy tervezünk és a jövőbe nézünk,
mely a tudomány felhasználásával talán kiszámíthatóbb és
eredményesebb lesz, mint a jelenünk.
Dr.
Szász Ferenc
„ANIREP”
Állatorvosi Rendelő és Szaporodásbiológiai Szakrendelő
http://www.animalrep.axelero.net
A CIKK MEGJELENT:
www.kutya.hu a "Kutya Szövetség" című magazin hivatalos
weboldalán |
|
|
|
|
|
|
|
A genetikai
azonosítás egy külföldön már bevett gyakorlat, melynek célja, hogy
minden kutya és utódai egyedileg és megmásíthatatlanul
azonosíthatóvá váljon. Különösen nagy a jelentősége ennek akkor,
amikor már számos tenyészetben működik a mélyhűtött, import
spermával történő termékenyítés. A későbbiekben talán arra is lesz
lehetőség, hogy ez alapján ki lehessen szűrni olyan öröklődő
beteségeket (és azok hordozóit), melyeket a kutyák
génkészletében megtalálható „markerek” jelölnek.
A vizsgálat
hazánkban is elérhető, költsége egy kutyánál kb. 15.000 forintra
tehető. A mintát nyálból (vagy vérből) veszik, és laboratóriumi
körülmények között analizálják.
Az alapok és az eljárás, röviden:
A kutyák genetikai
állománya is tartalmaz egyedi „microsatellitá”-nak nevezett
bázispárokat. Jelenleg 400 körüli a száma azoknak a pároknak,
melyeket ismerünk, ezek a kromoszómák különböző területein
helyezkednek el, elszórtan az egész genomban. Minden kutya minden
ilyen microsatellitából két példányt hordoz: egy apai és egy anyai
verziót, így az állat -ezek különbözősége vagy egyezése és az
ismétlődések száma alapján- egyértelműen azonosítható...valamint a
szülei is.
A mintákat a DNS
laboratóriumban fluoreszkáló festékekkel jelölik és egy speciális
technológiával a genom különböző, de meghatározott pontjain
elhelyezkedő, adott számú microsatellitát azonosítanak be. Mivel
ezek molekuláris szerkezetüknél fogva minden egyednél eltérőek, így
alkalmasak egy kutya egyedi és pontos azonosítására.
Mire is jó mindez:
-
-egyes öröklődő
betegségek kiszűrése
-
-egyedi
azonosítás
-
-mélyhűtött
sperma használata
-
-apasági
tesztek
-
-rokonsági fok
becslése
-
-állománytérképezés (rokontenyésztettségi fok)
És még egy
gondolat:
Vannak
fajok és fajták (a kettő nem keverendő), melyek rosszul és nehezen
tűrik a rokontenyésztést, így számukra egy szoros rokontenésztés
szóba sem jöhet. A kutya, mint faj viszonylag jól tűri a
rokontenyésztést, azonban ennek a módszernek a használata kizárólag
akkor javasolt, ha a tenyésztő pontosan tisztában van vele,
hogy mit és miért csinál!
copyright: Szabó Roxána
Felhasznált
irodalom: a Drug Research Center honlapja
http://www.drc.hu/ |
|
|
|
|
|
|
Mi a kutyák Dilatációs
Szívizomelfajulása?
A kutyák
dilatációs szívizomelfajulása -röviden DCM- a szívizom egy olyan
betegsége, mely egy német dog 1-10 éves kora között bármikor
megjelenhet. A DCM örökletes, növekvő számú, és halálos betegség.
Rövid
leírása:
A bal kamrában a gyenge összehúzódás és a sok
esetben nem jól záródó szívbillentyű miatti visszaáramlás
következtében pang a vér, ezért a bal pitvarból a vér nem tud a bal
kamrába áramolni. Ezért itt is pangás alakul ki és a kis vérkör
felől érkező oxigéndús vér nem tud a szívbe kerülni. A szervezet a
fölös vérmennyiséget savó formájában a szövetek felé lépteti ki.
Elsősorban a tüdő szövetébe, de felhalmozódás tapasztalható a mell-
és hasüregben is. Innen a hasvízkór elnevezés. A fő probléma, hogy a
szívbetegség miatt a tüdő szövetek ödémásak lesznek, csökken a
légzőfelület és a kutya „sejtszinten” megfullad. A megterhelés
tovább rontja a szív terhelhetőségét, munkája romlik, a bal kamra
tovább tágul. Ez magával „ránthatja” a jobb kamrát is, így a kutya
szíve extrém módon megnagyobbodik.
A DCM
tünetei és jelei:
A kezdeti szakaszban nincsenek tünetek. Ezt hívják
lappangási időszaknak. Amikor az észlelhető tünetek már megjelennek,
a DCM végső fázisába ért. Az ekkor diagnosztizált betegség
kimenetele lesújtó: általában 6 hónap vagy annál kevesebb van vissza
a kutya életéből. Általános tünetei: szédülés, erőtlenség, gyors
vagy ziháló légzés, köhögés, kifáradás, súlyvesztés, csökkent
étvágy, kékes nyálkahártyák, hideg tappancsok, hideg lábak.
Általánosságban elmondható, hogy mináél fiatalabb korban jelentik
meg a betegség a kutyában, annál gyorsabb és hevesebb lefolyású
lesz.
A DCM
kiszűrése:
Számos lehetőség létezik a DCM diagnosztizálására, azonban
egy valamit nem szabad szem elől téveszteni: a ma tünetmentes kutya
egyáltalán nem biztos, hogy nem betegszik meg 3 hónap múlva, vagy
nem hordozója a betegségnek! A vizsgálatok a kutya szívének aktuális
állapotáról adnak képet, de a megbetegedés, vagy a hordozói státusz
lehetőségét ez alapján nem lehet kizárni.
Vizsgálati
módszerek:
-
Sztetoszkópos
vizsgálat
-
BNP: (Agyi
Natriuretikus Peptid) vizsgálata vérből.
-
Ultrahangos
szívvizsgálat: fekete-fehér vagy doppler (színes képet adó)
készülékkel. Napjainkban a Doppler-UH vizsgálat a
legmegbízhatóbb, itt a készülék méri a véráram irányát és
sebességét, a szív dimenzióit (falak vastagsága, a szívüregek
kiterjedése), a billentyűket és az erek állapotát is.
A DCM
öröklésének módja:
Jelenleg senki nem tudja pontosan, hogyan öröklődik a DCM.
Ezért a genetikusok és szívspecialisták keményen dolgoznak azért,
hogy feltárják a betegség öröklődésmenetét. Számos teória létezik,
azonban, míg a betegséget meghatározó ún. „marker gén”-t és
lokalizációját nem találják meg a szakemberek, véleményem szerint
nem tudunk érdemben előre lépni és harcolni a betegség ellen.
A megoldás talán az lehetne, ha a bizonyítottan ilyen utódokkal
rendekező kutyákat (és utódaikat) megjelölnék a törzskönyvezés
során, azonban úgy vélem óriási közfelháborodást keltene Európa
szerte egy ilyen szankció; mert a tenyésztők nagy része jelentős
bevételtől és presztízstől esne el. Azonban az érem másik oldala, a
kutyatulajdonos. Aki veszítette már el kedvenc kutyáját tudja,
mekkora fájdalommal jár végignézni a szeretett állat küzdelmét a
halállal a segítség reménye és lehetősége nélkül.
copyright: Szabó Roxána |
|
|
|
|
|
|
|
Az
általános kutyaápolás hozzátartozik a kutyatartás mindennapjaihoz és
arra is jó,
hogy ellenőrizzük kutyánk általános egészségi állapotát.
A
kutya egészségéhez és jó közérzetéhez hozzá tartoznak az alábbiak
is:
Ezek bármelyikének hiányában számos betegség ütheti fel a fejét:
gombás bőrbetegségek, parazitózisok, hiánybetegségekre
visszavezethető szervi tünetek és elváltozások, fejlődési
rendellensségek, a vázrendszer deformitása, idegrendszeri tünetek,
szaporodás-biológiai zavarok. Tehát ez a kutyatartás és tenyésztés
alfája. Innen lépjünk tovább!
Oltások
és féreghajtások:
meglétük és azok rendszeres (évenkénti) ismétlése nagyon fontos
kutyánk egészsége szempontjából.
A féreghajtás - lsd.
alább hazánban csak évente egyszer kötelező, de ajánlatos minimum kétszer
megismételni! Kutyájához legjobban illő készítményről kérdezze meg
állatorvosát!
Vakcinázás,
vagy aktív immunizálás:
a program országonként és területenként is eltérhet. (Finnországban
például nem oltanak 8 hetes kor előtt kiskutyát, csak a féreghajtás
megléte kívánatos). Az oltással az elölt, vagy gyengített kórokozót
(illetve annak antigénjeit tisztított formában) juttatjuk a
szervezetbe annak érdekében, hogy az immunrendszert ellenanyagok
képzésére késztessük.
Az immunizálás hatékonyságát
befolyásolhatja:
-
vakcina típusa
-
adjuváns típusa, minősége
-
alkalmazás módja, gyakorisága
-
egyed életkora, egészségi és tápláltsági állapota
-
környezeti és tartási viszonyok
Hazánkban az általános gyakorlat szerint elsőként a két legsúlyosabb
betegség: a parvo-, és a szopornyicavírus elleni védőoltásokat
kapják meg a kiskutyák, két hetes ismétléssel. (Az ismételt
alkalmazással hosszabb időtartamra szóló immunitás szerezhető meg:
„Booster” hatás)
A legtöbb állatorvos még 2 védőoltással szokta megerősíteni a
kölykök immunrendszerét, ezek a meglévő védettség erősítésén túl
további súlyos fertőzések ellen is védenek.
Szemek:
az egészséges kutya szeme tiszta tekintetű, a szemzug nem csipás, a
kötőhártyák sötétek, pigmentálak, de legalább is rózsaszínűek. Ebben
a fajban számos szembetegség és kórkép is ismert; a leggyakoribbak:
-
-kötőhártya gyulladás
-
-idegen test okozta irritáció
-
-kifelé vagy befelé forduló szemhéjak (entrópium
vagy ektrópium)
-
-allergia vagy csípés okozta duzzanat és gyulladás
-
-harder-mirigy előesés
Ha úgy látja, hogy a kutya szeme váladékozik, a szem környéke és a
szemhéjak gyulladtak, duzzadtak, a szemek véresek, csipásak, esetleg
hályogosak, fátyolosak, vagy a kutya rendszeresen dörzsöli,
piszkálja a szemét, esetleg hunyorog; célszerű mielőbb
szakállatorvoshoz vinni!
•
Hasznos, kapcsolódó oldalak:
http://www.vadallatok.hu/kutya_betegseg.html
http://www.harmonet.hu/cikk_nyomtat.php?rovat=&alrovat=&cikkid=7654&dire=
Fülek:
az egészséges fülekről minden esetben
 elmondható, hogy tiszták,
bennük nem tocsog a fülzsír, a bőrfelület ép és egészséges. Nem
találhatók a külső hallójáratban megvastagodott, páncélos
hatású-,(gomba) vagy pirosas, véres (gyulladásos) felületek. A fül
szaga jellegzetes, de nem büdös, vagy zavaró. Tisztítása:
fültisztító balzsammal (pld. Oribalm), leírás szerint. Havonta
minimum egyszer célszerű a fülek tisztítását és ellenőrzését
elvégezni.
A fülkagyló külső részén gyakran okoznak problémát a vérszívó
élősködők (pld. legyek) okozta csípések; az elkapart, elfertőződött,
fájdalmas területek. Én ezek ellen a közforgalomban is kapható
(humán) szúnyog és kullancsriasztó készítményeket használom. Ha a
kutya kennellakó, akkor az
insecticide 2000 nevű készítmény szintén megfelelő.
Fogazat:
A fogazat épsége létfontosságú kérdés. Törekedni kell rá, hogy a
kutya fogazata minél tovább egészséges és teljes számú legyen! A kor
előrehaladtának azonban természetes velejárója, hogy kopások,
törések alakulnak ki, valamint fogkő képződik. A fogkő rendszeres
eltávolítása nagyban hozzájárul a kutya jó közérzetéhez és
egészségéhez! Célszerű évente legalább egyszer állatorvossal is
ellenőriztetni a fogazatot; emellett -ha indokolt- a fogkövet is
eltávolíttatni! A felrakódott fogkő alatt az íny begyullad, az állat
szája berohad, a táplálékfelvétel fájdalmassá, a lehelet bűzössé
válik. A szájban felszaporodó baktériumok számos faja képes
beszaporodni a véráramba, majd a különféle szervekben (szív, tüdő,
máj, vese) gennyes- gócos elváltozásokat idéz elő.
•
Hasznos,
kapcsolódó oldal, fotókkal:
http://www.vetfog.hu/HuArtikel1.htm
Karmok:
A kutya karmai megfelelő tartás és mozgatás
 mellett egyenletesen
kopnak. Gyakran előforul, főleg a lakásban tartott, vagy idősödő
állatoknál, hogy a kutya már nem mozog eleget, a karmok túlnőnek,
majd rendellenesen visszahajlanak. A másik véglet a néhány országban
divatos csonkolás-szerű körömvágás, vagy a betonon tartott kutyák
karmának szinte teljes kopása.
Az karomvágás ideális mértéke a zöld mezőben:
Ha otthon vágjuk a kutya körmét, akkor guillotine-elvű ollót
használjunk, mely vágja a karmot, nem pedig összezúzza, mint a
karomvágó csipeszek. A pigmenthiányos (fehér vagy rózsaszín) körmök
vágása „egyszerű”, mert a karomban látni az ideget és az érhártyát
(karomágy). Ha a karom fekete, akkor már nehezebb dolgunk van és
sokszor ezek a karomágyak hosszabbak is, mint rózsaszín társaik.
Javasolom, ha valaki nem biztos abban, hogy fájdalom és nagyobb
vérveszteségek nélkül meg tudja oldani otthon a karomvágást,
forduljon kutyakozmetikushoz, vagy állatorvoshoz!
•
Hasznos,
kapcsolódó oldal:
http://www.vackorkutyakozmetika.hu/szolgaltatas.php?id_szolg=5
Bűzmirigy:
A végbél két oldalán található „zacskók”, melyek kivezető nyílása
közvetlenül a végbélnyílásnál van. Váladékuk jellegzetesen erős
szagú, kellemetlen. Funkciójuk a végbélnyílás síkosítása de
területjelölésre és védekezésre is használják. Ezeken felül a kutyák
társadalmában nagy jeletőséggel bír a végbélnyílás (bűzmirigy
váladék) szaga: a másik egyed szinte minden fontos információt
megtudhat belőle (adott állat egészségi állapota, hangulata,
szexuális aktivitása, kora, dominanciája)
Gyulladását rendszerint az ürülés hiánya, a váladék besűrűsödése
vagy baktériumos fertőzés idézi elő. Számos bőrgyulladás, hallójárat
gyulladás hátterében is a végbélzacskó gyulladása áll. Állatorvosi
vizsgálat alkalmával célszerű ennek állapotát, teltégét is
ellenőriztetni, gyulladás esetén pedig kinyomását többször
megismételtetni!
Parazita
mentesítés:A kutyáknál kétféle parazitózist különböztetünk meg:
-
Belső élősködők (endoparaziták): coccidiumok, galand-,
orsó-, kampós-, ostor- hajszál- és fonálférgek, szívféreg
-
Külső élősködők (ektoparaziták): rüh- és szörtüszőatkák, szőrtetvek,
bolhák és kullancsok
Fontos tudnunk, hogy a bélférgeken túl kutyánk számos egyéb élősködő
gazdatestévé is válhat. Nem egyszer maga a parazita is köztigazdája
egyéb élősködőknek, így további fertőzéseknek tesszük ki kutyánkat,
ha nem gondoskodunk a megfelelő védelemről. És még egy fontos
szempont, a „zoonózis” fogalma. Számomra megdöbbentő, hogy mennyi
közömbös, tudatlan ember van; még a kutyát tartó és gyereket nevelő
emberek körében is. Pedig az állatról emberre és viszont terjedő
betegségek és kórok közül ez az egyik legelterjedtebb probléma!
Egyre több készítmény kapható a paraziták különböző fajtái ellen,
többféle kombinációban, kiszerelésben, így azt gondolom, mindenki
megtalálhatja a számára legmegfelelőbb készítményt és kiszerelést.
•
Hasznos,
kapcsolódó oldalak:
http://parazitologia.bpallatorvos.hu/
http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b10023/ch04s04.html
Bőr és szőrápolás:
célja (a sima, rövidszőrű fajtáknál) a kutya élősködőinek,
sérüléseinek felkutatása, az elhalt szőrzet és kosz eltávolítása. A
gazda és kutyája közötti kapcsolat fenntartásának is fontos eszköze.
A dogok esetében a felületi nyomásnak kitett területek ellenőrzése a
legfontosabb: a felfekvések, szőrkopások és benőtt szőrtüszők
kezelésére kell a legnagyobb hangsúlyt fektetni. (könyökök, térdek,
farok, combok) Ezeket a részeket bőrpuhító-fertőtlenítő kenőccsel
érdemes vékonyan bekenni, hetente legalább egyszer.
A kutya hempergéssel, vakarózással, dörgölőzéssel és az elhalt
szőrcsomók kirágásával, nyalogatással „tisztán tartja magát”, de ez
a mi szempontunkból nem biztos, hogy optimális végeredményt
biztosít. Így nem árt, ha évente legalább egyszer megfürdetjük. A
tetthely lehet a fürdőkád, de a legjobb megoldás, ha a szabadban
tudjuk ezt megoldani. Arra mindenképpen kéászüljünk fel, hogy senki
nem marad szárazon! A fürdetéshez langyos vagy meleg, de semiképpen
ne forró vagy hideg vizet használjunk, előzőleg vízzel már higított
és felkevert kutyasampont, melyet az állat szőrébe paskolgatva, majd
jól átdörzsölve hagyjunk hatni pár percig és utána szintén langyos
vízzel öblítsük le. Fontos, hogy a kutya szemébe és fülébe ne menjen
sem fürdetőszer, sem víz, és minden felületről maradéktalanul
távolítsuk el a sampont. A szárítás törölközővel, jó idő esetén a
szabadban történjen. Hajszárító használható, alacsony fokozaton és
langyos beállítással. Arra mindeképpen készüljünk fel, hogy a
fürdetés után kutyánk az első adandó alkalommal porfürdőt fog venni,
hogy ismerős szagokkal borítsa be magát. Utókezelésként nercolajat
vagy babaolajat egyaránt használhatunk, a bőr elveszített
zsírtartalmának és a védőmechanizmusának pótlására.
•
Hasznos,
kapcsolódó oldalak:
http://www.kutya.hu/0202/28.htm
Összefoglalva és
általánosságban:
Naponta távolítsuk el a kutya szeme köré gyűlt váladékot. A száj
körüli és ál alatti területeket is meg kell tisztítani, s közben
ellenőrizni, nincs-e valahol gyulladás vagy genyes góc. Ezeket
betadine-os vattával célszerű rendszeresen áttörölni. A kutya fülét
is ellenőrizzük, nincs-e gyulladás vagy vörösödés. Következő lépés a
kutya fogsorának és ínyének ellenőrzése. (kapható kutyafogkrém és
fogkefe is, ezt szintén lehet használni a lepedék eltávolítására,
valamint a fogíny masszírozzására.) Ellenőrizzük a kutya
végbéltájékát. Ha szükséges, nedves baba törlőkendővel tisztítsuk
meg! Érdemes megvizsgálni a kutya mancsait (lábujjak között,
karomágyaknál) és eltávolítani minden oda nem illő dolgot. Karomágy
gyulladásnál kék kenőcs, betadine vagy körömvirág kenőcs
alkalmazható. A kemény talajon való rendszeres sétáltatás segíti a
karmok kopását, de ha szükséges, le kell vágni vagy vágatni
szakemberrel. A szőrzetet és bőrt szintén rendszeresen nézzük
át:sérüléseket, élősködőket keresve és évente legalább egyszer
fürdessük meg a kutyát!
copyright: Szabó Roxána |
|
|
|
|
|
|
|
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb ilyen eset
hátterében 2 dolog áll:
Ezeken kívül megannyi más oka is lehet (pld. agydaganat,
tetánia) egy ilyen rohamnak, de ezek a leggyakoribb kiváltó
okok.
Ami
miatt ez a kérdés helyet kapott az oldalon, hogy teljesen
más jellegű kezelést igényel egy epilepsziás kutya, mint egy
mérgezéses eset. Általános orvosi gyakorlat, hogy a
mérgezéses kutyát sokktalanítják; infúziót kap és
nyugtatókat. Ebben az esetben az eljárás hasznos és
életmentő, azonban egy epilepsziás kutya esetében a
megnövekvő vérnyomás és liquor nyomás (agykamrai nyomás)
miatt ártalmas is lehet.
Amikor egy kutya rohamon esik át, legfontosabb, hogy azonnal
hívjuk az állatorvost és az orvos kiérkezéséig (vagy a kutya
orvoshoz érkezéséig) előzzük meg, hogy kedvencünk kárt
tegyen magában. Tegyünk alá puha takarót, párnát, hogy ne
verje össze magát. Epilepsziás esetben segítség lehet, ha a
kutyát a hasára fordítjuk, növelve az esélyét annak, hogy a
roham magától elmúlik. Próbáljuk meg a kutya nyelvét kihúzni
a szájából, hogy el ne harapja és kiékelni a száját. Fontos
tudnunk, hogy kutyánk ilyenkor nincs tudatánál, így nem
tudja kontrollálni mozdulatait és tetteit! Ezért nagyon
óvatosan járjunk el! A sérülés veszélye a gazda részéről is
fennáll!
Mérgek és mérgezések:
Mérgező anyagok:
Etilénglikol, metaldehid (fagyálló folyadék csigaírtó,
molyírtó)
Mérgezés tünetei: émelygés, görcsrohamok,
eszméletvesztés. Okozhat légzészavart és/vagy heveny
veseelégtelenséget is. Tünete lehet a fokozódó vízfogyasztás
is, hiszen a fenti anyagok sejtszinten vonják ki a
szervezetből a vízet. Magyarul a kutya szomjan hal.
Rendkívül fájdalmas és kegyetlen módja a halálnak.
Rovarírtó szerek: változó összetétel. Magyarországon
főleg a foszfortartalmúak használatosak; a méreganyag a
tüdőn és a bőrön keresztül áthatolva jut a szervezetbe.
A mérgezés tünetei három szakaszban
jeletkeznek:
I.: fokhagyma szagú lehelet
II.: émelygés,hányás, hasmenés, majd 2-8
óra panaszmentes időszak következik
III.: fokozódó kezdeti tünetek,
vesekárosodás, kóma
Szervesklór-tartalmú növényvédő-szerek (benzol,
naftalin, kámfor): A méreganyag bőrön keresztül szívódik
fel.
A mérgezés tünetei gyorsan jelentkeznek,
30 perc - 3 óra között. Émelygés, hányás, köhögés, bőrpír,
erős nyálképzés észlelhető, majd zsibbadás, remegés,
rángások jeletkezheznek. Súlyos esetekben görcsroham,
eszméletvesztés és tüdővizenyő is kialakulhat.
Gyomírtó szerek: A mérgezést tanyasi körülmények között
a kijuttatásnál elkövetett hiba okozhatja; frekventáltabb
lakóhelyen vagy városi körülmények között inkább
szándékosságról beszélhetünk.
Paraquat mérgezés tünetei gyomor-,
bélrendszeri fájdalmak és hányás formájában jelentkeznek,
majd a hatóanyag a tüdőt támadja meg, ami 24 órán belül
légzési elégtelenséghez vezet.
Dinitro-ortkrezol hatóanyagú gyom,-és
rovarírtók okozta mérgezés tünetei: hőemelkedés és emésztési
zavarok, majd nehézlégzés és eszméletvesztés (súlyos
esetekben légzésbénulás) következik be.
Patkánymérgek: Hatóanyaguk ált. bárium,-vagy
arzénvegyület.
Alkaloidák (koffein, kakaó hatóanyagai):
Tünetei: szapora szívműködés, a központi
idegrendszer zavara, koordinációs zavarok. A kutya
nyugtalanná, izgatottá váik, sokat vizel. Ezt remegések és
görcsrohamok követik. Végül nagyfokú elesettség, ájulás,
kóma és sok esetben elhullás lép fel.
Epilepsziás roham:
Kutyáknál a leggyakoribb és legismeretebb tünetek a
nyáladzás, rángógörcsök, eszméletvesztés; de sokszor
megfigyelhető az arcidegek finom rángása (tickelése)
is. Mindezek ellenére nem törvényszerű, hogy kutyánk a roham
alatt az eszméletét is elveszítse, vagy görcsös állapotba
kerüljön.
A
roham általában gyors lefolyású, néhány percig tart.
Léteznek ún "alkalmi epilepsziás rohamok" is, melyeket az
idegrendszert ért durva, hirtelen külső behatások, ill.
egyes vegyi anyagok válthatnak ki. Fontos tudni (mert a
legtöbb forrás nem említi), hogy az epilepsziás rohamnak van
egy ritka, kevéssé ismert változata, mely órákig is
eltarthat. Ilyenkor a kutya - látható átmenet nékül -
egyik rohamból a másikba esik. Ez az állatorvost is
megtévesztheti, hiszen a tünetek nem tipikusak.
A
gazda teendője:
Talán a legfontosabb, hogy mielőbb orvoshoz vigye a kutyát
és ismertesse az állatorvossal a körülményeket (ahogyan a
kutyát találta), előzményeket (ha voltak), lehetőségeket
(mérgezés esélye), mert egy atípusos esetben az orvos nagyon
nehéz döntés előtt áll: hagyja-e a kutyát rohamozni és
kockáztassa, hogy a szíve nem fogja kibírni, vagy szedálja a
kutyát, és azt kockáztassa, hogy olyan károsodások érik az
idegrendszert, melyek miatt kutyánk többé nem ébred fel.
copyright: Szabó Roxána |
|
|
|
